#4 (8+10)	#5 (7+15)	#3 (4+3)
Megoldás
1. Baf3! [2. Bd7 [3. Hc6#] 2.- exf3 3. Hd3#] 1.- exf3 2. e4 [3. Hc6, Hd3#] 2.- dxe3 e.p. 3. Bd7 [4. Hd3#] 3.- Kf4 4. Hd3# Az en passant védelemre épül, a mattkombináció elsőrangú.	1. Be5! [2. Hf4#] 1.- fxe5 2. Hce3 [3. Fxg4#] 1.-fxe5 2.Hce3 dxe3 3.Hf6+ Fxf6 4.Fc4 és 5.Ff7# Tisztáldozatokkal tereli a sötét gyalogokat az e5 és e3 mezőkre, hogy a g4-es H-t 'pattra állítsa'.	1. Vd3! lépéskényszer A teljes huszárkerék őse!? a félkötést nem lehet tartani, mert pl. 1.Vb2-re Hf3/f5 véd. A félkötést feloldó kulcslépés után a sH nyolc különböző mezőn (teljes H-kerék) üthető...

Jellemző stílusjegyei: az áldozat . . . és a tiszta, illetve gazdaságos mattkép.” Sok tekintetben úttörő munkát is végzett, szinte minden feladványa tartalmazza a ma is korszerű stratégiai elemeket, úgy mint – Berta Mátyás megfogalmazása szerint – a kritikus lépést, a látszólagos játékot, az előzetes tervet. Művészi módon ábrázolta a vonalnyitást több áldozattal.

 

Szabó György tehát a sakkfeladványszerkesztők élvonalába tartozott.

Ha nem is mérhető egy Bláthy Ottó Tituszszal (gépészmérnök, az elektrotechnika
úttörője, a transzformátorok és generátorok atyja, akadémikus, a soklépéses
feladványok utolérhetetlen mestere) és egy Nenad Petrovićtyal (zágrábi mérnök,
700 sakkfeladvány szerkesztője, ebből 150 díjazott, az 1946. évi világbajnok),
de megvan a helye a magyar, a horvát és az egyetemes sakktörténetben.

Forrás: Kalapis Zoltán ÉLETRAJZI KALAUZ III.

 

 

(Eszék, 1837. május 10.–

†Zágráb, 1892. május 23.)

 

"Rendkívül érdekes annak a szemléletnek a széleskörű elterjedése, mely a

pozíciófölényt áldozat segítségével próbálja megteremteni!"

(Bronstein)

 

Szabó györgy az első ismert tartalmú, jelentős sakk-könyvtárunk tulajdonosa volt.

Egy Felvidékről elszármazott, ötgyermekes
eszéki cukrász család legidősebb gyermekeként jött a világra.

A Zágrábi Királyi Jogakadémia befejezése után, tiszti rangban, a határőrvidéki helyőrségek adminisztrációját látta el
Glinában, Novskában, Otočacon, Gradac
Maliban, 1877-ben pedig, most már
századosként, Zágrábba került, a Horváth–
Szlavónország autonóm kormányának
hivatalába.

„Nem ismert nőt, kártyát, élvezetet, mindene a sakk volt”.

 

A szellemi sport, azaz a logikus elme, a játékos kedv eme szüleményeit a korabeli osztrák, magyar, német, olasz és amerikai szaklapokban tette közzé.

 

Népszerű szerző volt a maga korában, úgy is mondhatnánk, hogy a fejtők egyre népesedő tábora a világ minden csücskében számon tartotta. Azóta elfelejtették a nevét, nem került be a vezető angol és orosz sakklexikonokba, de a magyar sakkirodalom is csak nevét jegyzi (Magyar sakktörténet, I. kötet).

 

A délvidéki Berta Mátyás emlékezett meg róla a Magyar Szóban (1992. VII. 14.) halálának századik évfordulóján. „Szabó György kivételesen magas színvonalú és nehéz megfejtésű műveket alkotott – írja a zentai sakkszerző – . . . a három- és a többlépéses feladványoknál maradt.